Thursday, November 30, 2006

Happy St Andrew's Day




Wow! The month of November is over already. How did that happen? Someone must have made our clocks run ahead of us. Tomorrow, I believe our Christmas season truly begins. We're lighting our first candle at my school. It is already beautiful with the giant wreath and lights all over. The older I get, I think I like Advent and Lent more and more. We need times like these. To reflect, to prepare, to get filled with expectation. To me it all comes to a peak at Midnight Mass. Everything that happens before is to make that one moment perfect. To celebrate our Saviour's coming into this world. All the little rituals I've developed, the making and writing of the cards, baking gingerbread with the children, lists and more lists, and dark chilly mornings when one can go to Rorate at 6:30 am (I do hope this year, I will manage to go to some), and the music, oh! I'm getting in the mood already.

But let me also talk about what happened between now, and the last time I'd written. The children began playing ping-pong with a nasty tonsilitits, Bella is still home from school, but she is doing a splendid job keeping up with the work we get from her classmates every day. I am honestly amazed by her discipline. She turned out to be such a hard working little pupil, her mid-term school report was outstanding. It talked about her in superlatives only. And not in this or that subject, but all of them! I know I am a biased mother, but her teachers aren't. It was a moment of total awe, surprise and honour for me. I am so proud of my daughter!

We also had a Thanksgiving party last Saturday. Our nine kilo turkey was not eaten by the 25 people who were here. Probably because more than half of them were children mostly under 10 years of age. You can imagne we had a full house. But it was fun, we ate in two sessions: first the children, then the grown ups, (this way we could also actually enjoy the meal, instead of constantly putting the children right).

Otherwise we've just both been busy, with work, children, the usual things, and Kimo added another activity to his chores: he's been splitting wood nearly every day now. He says it burns easier if you have smaller logs, but I tell you, he's tired himself out a lot.
Well, that's all for now folks. I am really looking forward to the upcoming Advent, and if you're a Hungarian reader, I say it's worth checking out the link below, which says Emberhalasz jatek. It is a biblical game, lot of fun, and I believe useful, too.

Sunday, November 12, 2006

Sauna Sunday


Remember these guys??? Well, it just seems like yesterday when we got those Harley jackets. Now, even the largest one won't fit even Kevin. This is a miracle that a friend of mine once said you're part of even if you don't do anything about it. You can just watch them grow.
We went to an interesting lecture yesterday about parenting, and one beautiful idea there was, that what matters most is the educated educator. You can only pass on what you've got. Can't preach about values or truths, if you don't live them, it won't make a difference. And only 20% of the personality is the rational knowlege. The rest is emotional intelligence. Great stuff. It's a system that was put together by a German priest named Joseph Kentenich a 100 years ago.

This afternoon I was very grateful to Kimo for taking the children, and I had time to go the sauna at a local hotel. The heat felt so good for my stuffy head. It felt very refreshing to do something that I used to do a lot before I had children. Just made me think how much time I used to have on my hands, and I didn't realise it back then. Now it seems all my time is a logistically important factor. I don't mind it, though, like my old friend Sarah used to say, "Keeps me out of mischief". But a short pause recharges the batteries so they work better afterwards. And tomorrow's Monday, Advent is approaching fast, they already put Christmas decorations up in town....

Friday, November 10, 2006

Hungarian Baby wisdom...



Amit addig nem tudsz, amíg nincs gyermeked
Az első 6 hónap

- az a hatalmas méretű fej, amit szülés után egyfolytában nézel, hát az tényleg átfért azon a kis lukon, amibe addig azt a pirinyó tampont dugdostad.
- a lefejt tej becsesebb, mint egy 200 éves bor.
- úgy tűnik, az egész nap egy végtelen szoptatás.
- napi 4-5 óra alvással is lehet élni.
- ha választhatsz a szex és az alvás közt, az utóbbira fogsz szavazni.
- egy kisbabából valamelyik nyíláson mindig folyik valami.
- a séta csak neked séta, ő ebből semmit nem vesz észre.
- elindulni otthonról egy 2 órás procedúra.
- ha eddig nem kötötted be a biztonsági öved, ezen túl befogod.
- k. nehéz a babahordozót cipelni, gyerekkel együtt.
- minden babazokninak szűk a szára és bevág.
- a legszebb ruha is csak 1x kerül sorra, azután kinövi.
- aki a fürdetőkrémet kitalálta, azt lapáttal vernéd agyon.
- az egész terhesség alatt azt várod, hogy végre megint hason alhass. Szülés után a 2 irgalmatlan méretű csöcsöd miatt továbbra is csak ábránd marad...
- már nem szereted a vendégeket.
- sírsz, ha az alvó gyereked nézed.
- sírsz, ha valaki hangosabban szól hozzád vagy ingerültebb veled.
- sárkány leszel, mindenért baszogatod a férjed.
- egész nap várod, hogy este legyen és a gyerek aludjon, reggel meg azt várod, hogy mikor kel fel végre.
- ha elszabadulsz otthonról pár órára, amit addig alig vártál, akkor egész távolléted alatt otthon jár az eszed.
- a férjed túl csinos, túl szexi és minden nő biztos őt akarja.
- akik eddig hívogattak a szülés előtt, hogy "egyben vagy még?", na azok mostantól nem fognak. A napok múlásával, már senki nem fog hívni, csak a család.
- a nagyszülők azt hiszik, nekik szülted a gyereket.
- kiderül, hogy mindenki tehéntejet ivott 2 hónaposan régebben.
- kiderül, hogy anyád nem tud semmit a babákról (már).
- anyósod még annyit sem.
- fél óra bohóckodás és cigánykerekezés után egy 2 mp-es mosoly teljesen reális egy babától.
- a digitális mérleg egy szar, csak arra találták ki, hogy idegesítsen.
- amelyik ruha lábközt nem patentos, az a gyerek emelésekor a nyakában gyűlik össze.
- a híg fos a legjobb pelenkában is utat vág a hátközépig.
- van 70 dekás teli pelenka!!
- a zenélő forgó a kiságy felett nagyon kevés ideig forog 1 felhúzással sajnos.
- a mélyhűtőben már csak a fagyasztott anyatejnek van hely, kajának nincs.
- egész nap otthon vagy, még sincs este meleg vacsora és kupi is van pluszban. És még fáradt is vagy.
- a melltartóidat sárkányeregetésre is használhatod.
- zuhanyzáskor meg kell emelned a melleid, hogy alatta is megmosd.
- a hátközépig fosás mindig akkor jön el, amikor sorra kerülsz a dokinál és le kell vetkőztetned a vizsgálathoz.- a babagondozással kapcsolatban nincs egyetlen téma sem, amiről ne adna teljesen eltérő tanácsokat a védőnő, az orvos és az anyád.


6-12 hónap között
- ha a gyerek elalszik végre, akkor a k. postás csenget. De 2x!!
-a törlőkendő pont akkor fogy ki, amikor a babád nyakig kakis,és a vízszolgáltatás előreláthatólag!!! 14 óráig szünetel.
-bármit próbálsz hozzátáplálás címszóval, az öklendezve jön ki belőle.
- a főzelék SEMMIVEL nem jön ki a ruhából és textilpelenkából.
- 3 kanál lenyelt kaja után képes fél üvegnyit visszahányni, és még 3x lebukni magát napközben.
- napi 4x átöltöztetni nem is sok.
- az egész szobát betakaró játszószőnyeg is kicsi.
- a hányás mindig a kimenőbe felöltöztetés és az autós hordozóba betevés UTÁN következik!
- 1 óra cipelés után egy 6 kilós baba is 20 kilósnak tűnik.
- a legjobb játék a pillepalack. Minden más pénzkidobás.
- az is befér egy baba szájába, amiről azt hiszed, egy reklámszatyorba sem férne be.
- mindenen a bevarró címke a legérdekesebb
- minden fájdalom és baj emelés hatására múlik.
- ha eddig nem volt kutyád, most van. 2 méternél nem távolodik el jobban és még a WC-re is követ négykézláb.
- amíg a gyerek iszik a cumisüvegből, már lila fejjel és lélegzet visszatartva nézve őt rá kell döbbenned, hogy ő tovább bírja 1 levegővel, mint te.
- térd magasságig minden kéznyomatos és nyálas a lakásban
- 1 fog arra elég, hogy piercinget lukasszon a mellbimbódba, és átharapja a nyaki ütőered.
- ha valamit 1 órán át pepecselsz, főzöl, minden edény koszos, turmixgép úszik, na akkor nem fogja megenni.
- a baba nem nyeli le a szájában lévő falatot, mielőtt veled szemben ülve eltüsszenti magát.
- a baba nem ismeri a türelem szót! (sem)
- amikor leülsz mellé a földre, ő ügyesen feláll beléd kapaszkodva, de tuti a mellbimbód a fogódzó. - a körömvágást altatásban kéne végezni!! Olyan, mint futó vadra lőni..
- a tépőzáras cipő 3 mp-ig van a lábán.
- miközben eteted, mindenki rajtad röhög, aki lát, mert te is nyitod és csukod a szádat, néha le is nyalod körbe a nem létező maszatot.
- a baba leszarja, hogy hétvége van, akkor sem alszik tovább.
- fel sem tűnik, ha kicsit hányásos a pólód.
- van, hogy 4 napig ki sem bontod a lófarokból a hajad. Kelsz és fekszel vele.
- rájössz, hogy a mikróba tett babakajás üvegből 40mp után kirobban az egész főzelék és mindent beterít.
- az etetőtálcára csöppent főzelék sorsa a tenyérrel szétcsapkodás. Ha nem vagy elég gyors a papírtörlővel
- elnyúlni egy nagy kád habos vízben, arcpakolással, gyertyákkal körbe véve, egy pohár itallal;na ez innentől csak ábránd marad.
- ha 1 szál hajad kilóg a copfból, akkor azt megtalálja és szép lassan kitépi.
- ha megvetted a méregdrága játszószőnyeget lelógó cuccokkal, az elektromos hintát, a bébikompot, a babataxit, a félsátor áll a nappaliban, a felfújt kismedence is teli játékkal a szoba közepén, a járóka felállítva, a babakocsi a folyosón, és éjjel minimum 1 labdán átesel a 7-ből. . . akkor rájössz, hogy kiszorítottak a kecódból.
- ha eddig fújoltál egy nyálzó kutya láttán, akkor még nem tudod, milyen, ha megpuszil a csorgó nyálú gyereked.
- bármilyen földre ejtett morzsa vagy kajamaradék a szájában köt ki.
- többé nem kell mosni a papucsod talpát, van, aki tisztára nyalja.
- nem csak a saját lábujját tudja és fogja a szájába venni.
- a nagyszülőkhöz érkezve te már a kocsiban láthatatlanná válsz számukra.
- lehet égnek álló popsival aludni!!!
- vendégségben is képes pólón és melltartón át bekapni a bimbódat.
- nem csak anya haját jó szálanként húzgálni, ott van apa mellkas szőre is.
- igenis meg lehet enni egy 3 fogásos vacsorát 4, 5 perc alatt.
- csak addig néz a fényképezőbe, amíg nem nyúlsz az exponálás gombhoz. 32 képből 1 sikeres.
- vetkőzni öröm, öltözni kín.
- a köldökpiercing képes 5 centit nyúlni. . .
- a " de én ezt így csináltam " mondat egy idő után kiváltja belőled a nagyigyilkos indulatokat .
- ha bevásárlás után cipekedsz az emeletre, karodon gyerek, füleden is csomag lóg, akkor leejti a cumiját.
- a spejz úgy néz ki, mint egy bébiétel depó.

1 év után
- még mindig túl jóképű a férjed, túl jó szaga van az új parfümjétől, és biztos mindenki csak őt akarja. Pár féltékenységi jelenet, és totál hülyét csinálsz magadból. És ez még nem a vég, csak 1 éve vagy otthon. Lesz ez még rosszabb is.
- már nem zavar a kupi a lakásban, képes vagy nyugodtan ülni a szarkupac tetején, lábad alatt egy halom mosott és beszedett ruha, amit a gyerek elért az ágyon, és leszórt a földre. Oldalt egy pár üres flakon, amit kiszedett a kukából és odavitt neked a nappaliba. A konyhát beborítják a műanyag edények és fakanalak, amiket a szekrénybe beülve kihajigált. Esély nincs visszatenni, minek arra az 5 percre.
- eljött a fosztásidő. Minden, ami olyan anyagból van, ami kitartó munkával kikezdhető, és a szöszöket húzkodva kitéphető, az elkezd szétjönni. Ilyen pl. a padlószőnyeg, tapéta, a kutya bundája. (Ez utóbbi elég sokat nyüszít közben).
-eljött a nagy zajok ideje is. A földhöz csapkodás hangja már lószar ahhoz képest, amit a fakanál kiad, ha a konvektoron húzkodja végig. Mindezt fülig érő szájjal.
- az etetőszék kitűnően tolható a kövön, még a 20. kör után is érdekes elfoglaltság. Már akinek....
- nem hitted volna, hogy áhítattal fogod várni a napot, amikor először nézel meg egy teljes filmet. Az, hogy moziba is lehet menni, a vágyak netovábbja.
- eseményszámba megy, ha a fodrászig eljutsz és levágatod a hajadat...
- az ujjbecsípés 10. alkalom után sem riasztja vissza a fiókhúzogatástól.
- a kutyát megtaníthatod, hogy ne nyúljon a gyerek játékaihoz, de a gyerek a kutya jutalomfalatját fogja a legjobb ízűen rágcsálni.
- az idő múlásával egyre nagyobbak a lakásban a káresemények.
- mindenhonnan csak le- és kipakolni izgalmas.
- a homokozó lapáttal igenis ki lehet ütni egy ember szemét.
- a Hull a pelyhes szép dal, de 200-adik alkalommal már a Mikulás k. anyját. Még jó, hogy kivehető az elem a játékból
- rájössz, hogy finom a pötidanon (Danoninó).
- úgy érzed, évek óta papucsban, melegítőnaciban jársz.
- ha alszik, nem tudsz csörömpölni a mosogatógéppel, ha fent van, akkor meg tőle nem tudsz belepakolni.
- a lakás növényállományát tekintve úgy érzed, a gyereked sosem lesz természetbarát.
- a nagyszülők gyakran ismételt mondata: "Én adnék neked, de az anyád nem engedi"
- ha hosszú levelet írsz, a modem zsinórja lesz a legérdekesebb húzható játék.
- nyaraláskor csak a hátad barnul le, ahogy derékszögben futkosol a parton a gyerek után.
- a gyereket nem érdekli, hogy 9600 forintot adtál ki egy 18-as cipőért.
- mire 1 éves lesz, jobb bicepszed van, mint aki évek óta gyúr rá.
- a legjobb haverjaid dobot, trombitát, szintetizátort és gitárt vesznek neki az első szülinapjára. Esetleg géppuskát. Persze nekik még nincs gyerekük.
- mindennek jó hangja van, ha elég magasról ejtik le.
-a leejtett játékot mindig visszaadja a földről egy hülye.
- a kutyának a legérdekesebb része a lihegő nyelv. Pláne akkor érdekes, ha elkezdi húzni és a kutya fura hangot ad ki.
- ahová a feje befér egy gyereknek, oda be fog jutni.
- minden általunk használt bevásárlókocsi lánca és tolókarja tiszta a vásárlás végére.


A későbbiek folyamán
- a tapadókorongos puskával legjobb a tv-re és apa homlokára lőni. Mindkét helyen ott marad.
- ha maszatos a gyerek szája, és nyúlnál felé a tömött buszmegállóban, az a kezeit a feje fölé rántva jajveszékel, hogy anya ne üss meg. . . mindezt úgy, hogy soha egy taslit sem kapott.
- csak akkor hagyd abba a telefonálást, ha a gyerek esését látva a vér is folyik.
- le lehet dobni a csillárt egy párnával
- a legjobb móka a sütőbe bemászni.
- márpedig a pókember jelmezben kell bölcsibe menni 3 napon át. És fürödni is abban kell!!
- egyedül menni 2 gyerekkel a közértbe: mindkettő a bevásárlókocsi ülésében akar utazni.
- a parkolóban, amíg az egyiket kiveszed és átmész a másik oldalra, hogy kiszedjed a másikat is a gyerekülésből, a már szabad gyerek eltűnik az autók közt.
- mielőtt a kasszához mész, pakold ki a kotongumikat, a konzervnyitót, a műanyag vájlingot, az Action Man babát, a kisautókat egy félreeső helyen, meg mindazt, amit nem te tettél a kosárba.
- 2 gyerek a kosárban olyan, mint 2 polip. Amit a karjuk elér, azt megragadják.
- eddig nem hitted volna, hogy egyszer valaki a szemedbe nézve fog, tág orrcimpákkal, nagyokat nyögve szarni, fátyolos tekintettel. Mindezt szégyenérzet nélkül.
- nem tudod megmondani, mikor volt utoljára leengedve a hajad.
-2 év után azon gondolkodsz, hol az emberi türelem határa.

SZÓVAL, JÓL GONDOLD MEG

(szerzője ismeretlen --számomra legalábbis-- de azonosulok minden szavával:) )

Pace and Peace



Thank God it's Friday, although it seems the week has gone by in a blink. Our life is definitely on a fast forward. With all the afternoon activities for the children, both of us working, concerts, cinema, friends to go to, it is a wonder we still talk to each other. One needs the time to sit back, listen, quiet one's thoughts, and yes: pray. I believe it is such a basic need in our life like breathing. Without prayer we would drown under all the weight of our activities.

I had a staff meeting on Wednesday afternoon, and because it is a Lutheran school, we begun our meeting with the Pastor reading and praying. He told us this story:

A woman was driving along, and stopped at a red light behind another car. The light changed, but the car in the front didn't move. The woman began waving at the driver, but no use. The car still didn't go. Then she began to curse and shout and honk, and give the finger to the man in the other car. Finally, as the light was turning yellow, the other driver "woke up" and got across, leaving the woman behind, who was even angrier now, beacuse the light changed to red again, and she was stuck.
The next thing she noticed was a gun pointing at her through the window, a policeman was telling her to get out. From her shock, seh was unable to speak, got out of her car, put her hand up, and without a word she was pushed into the police car. At the police station, they took away her things, and she was put in jail. After about an hour, the polceman came back, gave her belongings back to her and said: "I'm sorry about this mistake madam, but when I saw the following stickers: I'm a Christian; Come to Sunday School with me; and the metalic fish sign on the car, and saw what you were doing the only thing I was able to assume was that it was stolen."

Huh. We all felt touched there. And even though we lead a fast-paced life, we have to find time to reflect, and find peace. M

Tuesday, November 07, 2006

Conservative vs. Progress

While walking home today I began wondering about this blog thing, and one of the first things that occurred to me was that Marina is always willing to try out new technical progress things, while I am the techno conservative in the family. And, of course, a blog is a completely different animal than e-mail. E-mail is discrete, point-to-point, while a blog is like an open diary, as Marina noted. And writing for a broader audience, a sort of public diary, is a lot different than writing to specific people, where you can tailor the message to the audience. I recall back when I used write diaries fairly frequently (foreshadowing perhaps my future profession), that I often asked myself the question: Who am I writing for? For myself, for posterity (which is a rather vague concept when you're 15). And of course, a blog also raises issues of permanance: it is out there in space, and not a physical thing. Consider this: most of our pictures are now digital. They only exist on my computer. Without my computer they do not exist. And thus more and more of my experience is digitalized. Used to be one had tons of paper pictures. Now who does? Used to be I wrote a diary, on paper, using pen and ink. Used to be people wrote letters. I think only my Mom writes letters anymore. People used to have records (nay, consider this: people actually used to MAKE music), now people have all their music on their computer, or on their MP3 player. And if we distill this shift?
Kimo

Monday, November 06, 2006

Introduction


Well, hello there! I suppose instead of writing mass-emails to dozens of friends spread out over the Globe, this is a good way of communication. I feel it is a bit impersonal, though. As though one was writing a diary not for oneself, but for the sake of others...
Let's see how it develops.

Today, the Monday six weeks before Christmas break, we went back to school after a week of autumn break. It was good but not restful, really. Patrick, our middle child had his sixth birthday on Halloween, which included cake and friends (naturally), but this year also, we all went out "Trick-or-treating" Can you imagine a peaceful Hungarian town taken over by 12 loud and spooky children all dressed up in costumes, led by a witch, and man with a big red beard?! We sure made quite a sight even in the dark.


Then we had visitors in various numbers, ages and on different days, and that was fun, as well, but meant going to bed late, and not getting nearly enough sleep or work that had been planned done. In the meantime we also went from having lovely late summer like warm weather to cold november rain, and even snow on Saturday. This put me in a frantic "look for those winter jackets, bibs, etc" mode, but by today it's back to lovely sunshine. But at least I got all the winter-summer clothes of the children rearranged, sorted, given to charity today.

And the biggest news of the whole day is that I had my first Russian lesson I can almost say ever. I had only done my teaching practice, haven't had a real lesson for money before. It was a totally new experience. Teaching Russian as a foreign language. I kept slipping into saying things like, "It's a rule in English pronunciation" ooops! Takes some getting used to, I guess. In any case it was lots of fun, and a learning experience as well.

Right. I think it is time to sign off, and I can't wait to hear some comments, or whatever they call the replies here.. M